Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérõ
Föltámadás a földi tájakon,
Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,
Te zsendülõ és zendülõ pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,
Fogadd könnyektõl harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: gyõzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Húsvéti locsoló versek (Magyar népköltészet)

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.

Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.

Húsvéti ételeink

A húsvéti bárány az ünnep áldozati jellegû étele, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserû salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való megmenekülésüknek és elsõszülöttjeik váltsága emlékezetére. Izsák helyett leölt kos szerepel Ábrahám áldozatában is. Engesztelõ napjukon pedig a zsidók a pusztába bûnbakot eresztettek.
Minthogy Jézus az emberiség váltságára jött a földre, érthetõ, hogy már az újszövetségi könyvek is Isten bárányányak nevezik õt ?az ószövetségi elõképekre támaszkodva.

A húsvét

A régi korok emberei sok szállal kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A tél és a nyár kettõsében, az élet és a halál párhuzamát látták. Mindezek szabályozták életüket, melyet az ünnepek felosztottak kisebb - nagyobb szakaszokra.
A tavaszi napéjegyenlõséggel egyre hosszabbodott a Nap útja, s ez jelentette számukra a fényt, a Nap feltámadását.

Juhász Katalin:

Hagyományos húsvéti ételeink
A magyar és az európai keresztény hagyományban az egész húsvéti ünnepkör során kiemelt jelentõséget kapnak az ünnep egyes szakai alatt fogyasztott ételféleségek. A hamvazószerdától Húsvét vasárnapjáig tartó 40 napos böjt már a 7. századtól szokás, sõt 1091-ben II. Orbán pápa még törvénybe is iktatta. A magyarországi katolikusok nem is oly rég sok helyen valóban be is tartották ezt a szigorú böjtöt, amelynek fegyelme csupán az elmúlt évszázadban lazult meg többek között a hivatalos enyhítések következtében, s a nagyhétre, illetve nagypéntekre korlátozódott az idõtartama.

A húsvét története.

A húsvét két legnépszerűbb szokása a locsolkodás és a tojásfestés. Mindkét szokást falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük nem látszik csökkeni. A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.

NÉPSZOKÁS:

A nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka különleges népi ájtatossága
volt a Jézus-keresés vagy Szent Sír-keresés. Nagyszombat éjszakáján, éjfél
előtt a templom bejáratánál gyülekeztek a hívek. Arra törekedtek, hogy a
falu apraja-nagyja ott legyen. Az előimádkozó vezetésével az alkalomhoz illő különleges imádságokat mondtak, majd körmenetben énekelve végigjárták a falubeli és a határban lévő kereszteket. A legtávolabbinál előzőleg valaki elrejtette a feltámadt Krisztus szobrát.