A FELTÁMADÁS ÜNNEPE
A keresztények számára a Húsvét a Feltámadás ünnepe.
Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi hitünk - írja Szent Pál apostol. A kereszténység hitének ez a központi ténye az újszövetségi Szentírásban található közvetlen tanúságtételekből tűnik ki. Jézust az evangéliumok szerint pénteken a római hatóságok keresztre feszítették, majd tanítványai még a szombat beállta előtt eltemették. A temetés helye egy sziklasír volt. Ezt a sírt találták üresen azok az asszonyok, akik a szombat elmúltával kimentek a sírhoz.
Az üres sír ténye a Feltámadásról szóló bibliai híradásokban mindenütt fontos szerepet játszik, ám önmagában nem elegendő a Feltámadás eseményének felismeréséhez. Ugyancsak az evangéliumok számolnak be a jelenésekről is. Egyrészt angyali jelenések adják tudtukra az asszonyoknak és a tanítványoknak, hogy Krisztus feltámadt, másrészt a feltámadt Krisztussal való személyes találkozások alapozzák meg végérvényesen a Feltámadás felismerését, szavakba nem foglalható örömét, a tanítványok hitét.
Maga az Újszövetség is beszámol arról, hogy a kortársak közül nem mindenki fogadta el Krisztus Feltámadását, akik viszont hittek benne, azokat nevezzük keresztényeknek.
A Feltámadás megvallása kérdést jelent mindenki számára. Kinek-kinek döntenie kell, hogy hisz-e Krisztus Feltámadásában, hiszen kinek-kinek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy meg fog halni.
Az egyház hitében Krisztus Feltámadásának sajátos jelentése és jelentősége van. Az első fontos tény, hogy a keresztények Krisztus Feltámadását konkrét történeti valóságnak tekintik, vagyis nem mitikus eseménynek, amely csupán jelentésében hordozna igaz tanulságokat. Nem az évente megújuló természet jelképe a Feltámadás, nem az emberi, vagyis a történelmi újjászületés képletes leírása, hanem konkrét tény. A keresztények erre a tényre építik az életről, történelemről, az ember sorsáról szóló hitüket.
Krisztus Feltámadásának jelentését a kereszténység hitében csakis az Ószövetség vallási összefüggésében gésében érthetjük meg. Ahogy hajdan a választott nép a Vörös tengeren átkelve jutott el a szolgaságból a szabadságra, úgy Krisztus a halálból az életbe ment át, és szenvedésével, halálával, Feltámadásával megváltotta az embert. Erről emlékezik meg a húsvéti szertartásban a húsvéti gyertya előtt énekelt örömének, az Exultet is. Jézus, mint húsvéti bárány jelenik meg a keresztények hitében, aki maga a tökéletes áldozat, mert keresztje és Feltámadása által az egész világot megváltotta.
Ez a megváltás, pedig szabadulást jelent a bűntől, sőt a haláltól is. Utat nyit az embernek az örök boldogságra.
Krisztus Feltámadása keresztény hitünk szerint a mi egyéni sorsunkra is hatással van.
Különös dolgot hiszünk tehát mi, keresztények: hiszünk abban, hogy mi is feltámadunk, mégpedig személyesen, saját testünkben. Ez az emberi élet teljessége.
A Feltámadás hitét sokféle módon kifejezi az egyház liturgiája, az egyház ünneplése is. A Feltámadás egyik legrégebbi ünneplése maga az Eucharisztia. Amikor a szentmisében az egyház Krisztus húsvéti vacsoráját ismételve és megújítva az eucharisztiát ünnepli, mindig Krisztus haláláról és Feltámadásáról emlékezik meg. Egy másik forma, ahogyan a keresztény közösség Krisztus Feltámadását, a Húsvétot ünnepelte, maga a vasárnap. A vasárnap neve az Úr Napja, ami Krisztus Feltámadására emlékeztet. A húsvét évenkénti ünnepe, a Pászka ünneplése a keresztények számára különösen is Krisztus Feltámadásának a legsajátosabb ünnepe.
Különösen kiemelkedő szimbóluma, jele Krisztus Feltámadásának maga a kereszt is. Nem véletlenül a kereszt jelképe vált a keresztény vallás legfőbb szimbólumává, hiszen nem csupán a halálra, a kivégzés eszközére emlékeztet, hanem kapu az Örökkévalóságra. A kereszt Krisztus dicsőségének szimbóluma, mely tudatos vállalásán keresztül, az őt követők is részesedhetnek ebben a dicsőségben, Jézus halálában és föltámadásában.

Erdő Péter előadása a Mindentudás Egyetemén (Rövidített változat)