Húsvét

Húsvétvárás Székelyföldön

15 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

HÚSVÉTVÁRÁS SZÉKELYFÖLDÖN

Húsvét táján új élet fakad új reményekkel a magyar vidékeken, de talán seholsem készülõdnek elõre úgy, mint a Székelyföldön. A téli szûkölködés idejének vége, a bõjti hetek szigorúsága akkorra megenyhül s az ünnep eljövetelével friss élelem, fõleg pedig jóízû tyúktojás áll gondosan összegyûjtve a kamarákban. A Húsvét örömére, és a Feltámadás jelképe gyanánt a friss tojást piros színûre festik meg s az ünnep érkeztével kedves régi hagyományok szerint fogyasztják el.
De nem lenne teljes az öröm, ha az õsi módon felrajzolt, azaz az õ nyelvjárásukon: "írott" formákkal nem díszítenék a pirostojást!
Hiszen a tojások nagyrésze ajándéknak készül és a népi lélek ezt a szeretettel adott holmit meg akarja jelölni a maga egyszerû, de mindig valami jelentést, emléket hordozó képeivel. A székely nem bõbeszédû, de beszél helyette az "írott" kép, amelybe érzéseit, költészetét leheli. Élénk képzelete, vallási és szerelmi érzelmei mind-mind megmutatkoznak e díszítményeken, amelyek a "hímes Tojás" pirosra festett héjáról ragyognak elõ.
Az írott tojásokhoz már jóelõre összegyûjtik a legszebbeket s az asszonynép legügyesebbjei írják a cifrázást. Rendesen forró viaszt csorgatnak vonalas irányban a tojás héjára s azután piros vagy vörös festékben kifõzik, a viaszos helyrõl leolvasztják a viaszt s így a rajz fehéren bukkan elõ alóla. Ha még más színnel is akarják díszíteni, újból megfõzik, de úgy, hogy csak a kívánt felület van a festék számára szabadon, a többit viasszal borítják be. A második szín vagy sárga, vagy fekete, néha zöld is szokott lenni. (Ha több színt használnak, mindig a legvilágosabbal kezdik.)
A viaszozáshoz mulatságos, kezdetleges kis szerszámot készítenek maguknak a cifrázó asszonyok. Cipõzsinór végérõl lemaradt rézcsövecskét egy törött ágacskába erõsítik s ebbõl csurran a langyos viasz, melyet a réz melegen tart s ezzel rajzolgatja, "írja" koszorús, nagyágas, oldalrózsás, keresztes, tulipános, boldogszíves, cserelapis, kapcsos, kalászos mintáit az íróasszony.
Néha a már megfestett tojáshéjra éles késsel kaparja a mintát - de a díszítés mindig saját képzeletébõl vagy régi emlékeibõl ered.
A festékek közül a börzsönyt kedvelik legjobban, mert szép piros színt ad. A fuxin vízben fõzve piros, szeszben zöld és zöldeslila alapszínt fest. A hagymahéj rozsdavörösre, bürök zöldre, a sáfrány sárgára színezi a tojás héját s a vadalmahéj és a vadalmalevél fõzete is kellemes sárgás árnyalat elérésére alkalmas.

(Forrás: Krónika, 1982. április, Torontó, Canada)

Erdélyország tetején kinyílott egy rózsa,
Az elhagyott magyar nemzet gyönyörû bimbója.
Megöntözöm százszor is én, szálljon áldás rája,
Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva!
Öntözzük, ápoljuk ezt a szép virágot,
Ez terem a magyar népnek édes szabadságot!

Címkék: húsvét székelyföld