A tavaszi napéjegyenlőség közeledtével egyre hosszabbodik a Nap útja, ami az emberek számára a fényt, a Nap feltámadását jelentette. Sok népnél gazdag szokáskincs kapcsolódott a tavasz beköszöntéséhez. A feltámadás gondolata, mély emberi vágy - az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson! A keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe a húsvét a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában. A húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, megtartva számos ősi tavaszköszöntő népszokást, a termékenységgel kapcsolatos ünnepséget, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága is.

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-bôl származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. Ezért is hívják mozgó ünnepnek.

A húsvéti népszokások hosszú sora a virágvasárnapi zöldág-hordással, más néven villőzéssel kezdődött, amit a termékenységet „segítő” dolognak tartottak. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a “pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának gyógyító, bajelhárító szerepet tituláltak. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, ezzel “keltik fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el. Másik virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás is, mikor is egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak a faluban, majd elégették vagy vízbe dobták. Az emberek ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének.

Nagycsütörtökön (zöldcsütörtök) a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. Pilátus-égetés vagy verés is e nap szokása, mikor a gyerekek a templomban égtelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában a Pilátust jelképező szalmabábut elégették, megverték.

A húsvéti szokásokban kiemelt szerepet játszik a tisztaság, tisztulás. Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, ami védett a betegségek ellen. Ezt a hajnali vizet aranyosvíznek nevezték.

Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés. Régen még élő kakasra lövöldöztek, íjjal és nyílvesszővel, de szerencsére újabban már csak festett céltáblára lőnek. A lövések során a résztvevők tréfás rigmusokkal szórakoztatják egymást. A szokás szerint először perbe fogják a kakast, majd a végén búcsúztatót mondanak neki. A játék akkor ér véget, ha a nyílvessző pontosan a kakas szívébe fúródik, amit kakasvacsora követ.

A tojásgurításokra húsvét vasárnapjának délutánjától hétfő estig került sor.  Ezt a szokást Komárom megyében újból fel is elevenítettek, de itt a húsvéti tojásjátékok számos válfaja közül csak a tojásgurítás maradt fenn. A más jellegű játékok pl.: a türkölés, ticcselés, kókányozás néven más vidékeken leírt összeütés, feldobálás, homlokon való összetörés ma már ismeretlen a megye falvaiban. A játék során a párt alkotó játékosok egyike a dombról legurítja a tojásokat a lent álló párjának. Az a cél, hogy minél messzebbre guruljon a tojás és épségben maradjon. Az épen maradt tojást újra lehet gurítani mindaddig, míg el nem törik. A tojásjátékra kijelölt terület nem egy domb volt, hanem csupán enyhén lejtős dűlőút, amelynek egyik keréknyomában, mint vályúban gurították a festett tojásokat a célt jelző, oldalára döntött, vesszőből készült kétfülű krumpliskosárba.

Húsvét hétfőn (vízbevető hétfő) a lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödörből vízzel öntözték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették.  A locsolás, az ősi termékenységvarázslás és megtisztulás jelképe.  A locsolásért járó tojást a lányok hímezték, vagy viasszal írták, de nem mindig cifrázták meg valamennyi tojást, sok esetben csak a kedves kapott hímest. Néhány nyugat-magyarországi faluban locsolkodás helyett vesszőzés szokása maradt fenn, amely szokás szintén a termékenység és a megtisztítás jelképe.

Fehérvasárnapon volt szokás a komatálküldés, amit fiatal lányok küldtek barátnőjüknek, ritkán fiú barátjuknak, de előfordult az is, hogy fiúk küldték egymásnak. A komatálküldés lényege, hogy az emberek egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. A komatál általában húsvéti tojást, kalácsot és egy kis üveg italt tartalmazott. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.

Forrás:http://www.hedvig.hu/cikk/20100309/husveti-nepszokasok