A keresztény húsvétot megelőző nagyhét, mely egyben a negyvennapos böjt utolsó hete is, a virágvasárnappal kezdődik. Virágvasárnap ünnepén a Jézus passióját megelőző győzedelmes jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg az egyház. A szamárháton Jeruzsálembe érkező prófétát ujjongó tömeg fogadta, és - a zsidó hagyomány szerint - az életet, reménységet, győzelmet szimbolizáló pálmafa-ágakkal integettek neki. A béke üzeneteként értékelték, hogy Krisztus nem a harcba indulást jelképező lovon, hanem a keleti tradíció alapján békés állatnak tartott szamáron ülve jött a városba. A diadalmas jeruzsálemi bevonulásra történő megemlékezés hamarosan a keresztény liturgia része lett, előbb Konstantinápolyban majd ezt követően Rómában is hagyománnyá vált a pálmavasárnap megünneplése. A kereszténység terjedésével, a mérsékelt égövi és az északi országokban - ahol az éghajlati viszonyok miatt nem honos a pálma - a pálmaágakat tiszafa-, lucfenyő-, puszpáng ágakkal, barka vesszővel, később pedig megszentelt virágokkal váltották fel, és az ünnep elnevezése a pálma- helyett virágvasárnap lett.

 

 

Barka szentelés

 

 

Nálunk (és a környező országok többségében) virágvasárnapon a pálmaágak helyett barkát szentelnek meg. Ez a nap az ún. dologtiltó napok sorába tartozik, és az ünnepen a mulatozás sem megengedett. Viszont elterjedt szokás virágmagokat ültetni, mert a néphit szerint az e napon eldugott magból kikelő virágok illatosabbak lesznek. A megszentelt barka nemcsak a pálmaágat helyettesíti, hanem - a hiedelmek szerint - mágikus erővel is rendelkezik. A görög katolikusok vihar ellen az ereszcsurgásba dugják, hogy megvédje őket a villámlás ellen. Az ismert népi gyógymód pedig úgy tartja, hogy ha a templomból jövet lenyelünk egy szem szentelt barkát, védelmet nyerünk a torokfájás és a gyomorbántalmak ellen.

 

 

Honnan ered a "húsvét" szó?

 

 

A húsvét eredetileg zsidó ünnep volt, héber neve pészach, ami az arámi paszkha, átmenet, átvonulás szóból ered. A zsidók ekkor ünnepelték és ünneplik meg az egyiptomi fogságból való szabadulásukat és kivonulásukat, valamint ekkor emlékeznek az újszülöttek megmentésére. Jézus Krisztus halála előtt a pészach ünnepén abban a tudatban hívta tanítványait az utolsó vacsorára, hogy az egy új szövetség megalapításának lakomája.

 

A húsvét napja minden évben más naptári napra, a 325-ös Niceai zsinat döntése alapján, a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapra esik. A 20. században azonban egyházi vezetők felvetették, hogy a húsvétot mindig ugyanazon a naptári napon, április második vasárnapján kellene megtartani. A húsvéttal egybeesnek az ősi pogány tavaszünnepek, melyek ugyancsak a termékenységről, az újjászületésről szólnak, később azonban kapcsolatba hozták a feltámadással is.

 

A keresztények ekkor ünneplik meg, hogy Jézus Krisztus a nagypénteki kereszthalálát követő harmadik napon feltámadott, vagyis „átment” a halálból az életbe. Ezzel az áldozatával váltotta meg az emberek bűnét, feltámadásával pedig győzedelmeskedett a halál felett. A húsvétnak meghatározó szerepe van a keresztény egyházi évben, szinte az egész liturgikus év a húsvéthoz igazodik. A szertartásrendi, liturgikus szövegek (szentírások, olvasmányok, könyörgések, zsoltárok) mind arra utalnak, és arra hívják fel a hívők figyelmét, hogy a húsvét a szabadulás és a megváltás ideje. A katolikus és ortodox egyházakban minden mise lényege ez, vagyis az Eucharisztia (Oltáriszentség) szertartása, ami a húsvéti eseményekről szól.

 

 

Hagyományok

 

 

A húsvéttal kapcsolatban számos népi hagyomány alakult ki, melynek egyik szereplője a tojás. A színesre festett húsvéti tojások ajándékozási szokása utal a feltámadásra, az élet megújhodására. A gyerekek, a Krisztus vérét szimbolizáló piros színűre festett kemény tojásokat kapják. Az írott tojásnak varázserőt tulajdonítanak. A húsvéti tojásnak nemcsak vallási jelentősége van, a színes, díszes tojások egymásnak ajándékozása a fiatalok körében a szeretet, a rajongás és a szerelem jelképe. Azt mondják, hogy a kapott tojások száma a népszerűség fokmérője. Az ifjak legtöbbje a húsvétkor kapott tojásokat elteszi, majd egy bizonyos idő elteltével megnézi, hogy melyik maradt a legszínesebb. A színezés megmaradása jelzi a szerelem tartósságát. Ha valakinek történetesen aracuana tyúkja van, amellett, hogy nincs gondja a tojásfestéssel, mivel ez a tyúk kék, zöld vagy rózsaszínű tojásokat tojik, javulnak a házasodási esélyei is, ugyanis ennek, a Chile északi részén őshonos tyúkfajtának a tojásai megőrzik a színezésüket.

 

A tojásfestés, -írás, vagy -hímzés ideje a nagyhét. A festések, írások vagy a „hímzések” igen változatosak, lehetnek kezdetlegesen egyszerűek, de szemet gyönyörködtetően művésziek is akadnak közöttük. Hazánkban a régészek egy avarközi temetőben leltek a legrégebbi hímes tojás töredékre.

 

Először a perzsák használtak színezett tojásokat a tavasz megünneplésére kb. i.e. 3000 évvel. Az ősi árja hiedelem szerint az egymásnak ajándékozott piros és aranyszínű tojások a Nap ébredését, a természet újjászületését jelképezték. A keresztények közül a macedónok voltak az elsők (a 13. században), akik festett tojásokkal ünnepelték a húsvétot. A tojásfestés szokását a Közel-Keletről visszatérő keresztes lovagok terjesztették el, Európában ezután vált a húsvét és egyes nyári ünnepek „kellékévé”.

 

 

Húsvéti állatok

 

 

A húsvéti nyúl - hasonlóan a tojáshoz - a termékenységet szimbolizálja, ezért lett a bárányon kívül a nyúl a húsvét állata. A nyúl és a húsvét ünnepének összekapcsolására először a protestáns Európában, a 17. században került sor, de csak a 19. században vált általánossá. A nyúl és a tojás társításának a régmúltba nyúlik a története. Az egyik vízözönnel kapcsolatos legenda szerint a nyúl mentette meg az állatokat, amikor Noé bárkája léket kapott, ugyanis a nyúl a nyílást betömte a farkával, ezáltal minden állat megmenekült.

 

 

A keresztények a nyulat a bujaság és a nyakló nélküli nemi élet jelképének tartották. Ugyanakkor elterjedt a hívő keresztények körében egy olyan elképzelés, miszerint a nyúl a védtelenség jelképe. A Szűz Mária előtt kuporgó fehér nyúl azt jelzi, hogy az „állati” ösztönök felett győzött az erkölcsi érték. A keresztény világban elterjedt szokás, hogy a nyúl hozza a húsvéti tojást, amit egy előre elkészített fészekbe elrejt. Egyiptomban például a mezei nyúl, Észak-Amerikában az üregi nyúl, nálunk a házi nyúl dívik. Néhány száz éve először a falun élő német gyerekeknek mondták azt, hogy a nyúl tojja a húsvégi tojásokat. E mesének van némi alapja, ugyanis a bíbic, a mezei nyúl vackához hasonló fészket épít a földön. Ha valamelyik nyúl valamilyen okból elhagyja a vackát, előfordul, hogy a bíbic oda rakja le a tojásait.

 

Az ünnep másik állata, a bárány a félénkséget, ártatlanságot, az áldozati jelleget testesíti meg. A világfa ábrázolásokon a kereszt tövében, Krisztus mellett áll a bárány. Szent Pál párhuzamot vont a zsidó pészachi bárány áldozat és Krisztus áldozata között, innen ered az a keresztény elgondolás, amely Jézus Krisztust, Isten ártatlan és tiszta báránynak tekinti, aki halálával az egész emberiséget megváltotta a bűntől. A húsvéti bárány gyapjúja, az aranygyapjú megítélése is pozitív, mely ugyancsak a termékenységet reprezentálja.

 

 

Ünnepi ételek

 

 

A húsvéti ételszentelés a 10. század óta vált szokássá. Az ünnepi ételek maradékainak az emberek varázserőt tulajdonítottak. A megszentelt húsvéti sonka csontját a gyümölcsfákra akasztották, hogy bőséges gyümölcs teremjen. A kalács morzsáit pedig a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak. A Székelyföldön a húsvéti morzsákat megőrizték, hogy nyáron a verebek kártevése ellen használják fel. Az Ipoly mentén egy-egy tojást ketten ettek meg, hogy ha valamelyikük eltévedne, jusson eszébe, kivel ette a húsvéti tojást.

 

 

Locsolkodás

 

 

A húsvéthoz köthető a világszerte elterjedt szokás, a húsvéti locsolkodás, nálunk a napja a húsvét hétfő. Régen faluhelyen a fiúk és legények kútból húzott, vagy patakból telemert vödör vízzel öntötték le a lányokat, hogy el ne száradjanak. Manapság illatos kölnivel locsolkodnak. A locsolkodás előtt a fiúk húsvéti rigmust mondanak, s kérnek engedélyt e művelethez, amit a lányok festett piros vagy szépen díszített hímes tojással, csokoládé nyuszival, finom süteménnyel, pohár borral, vagy némi pénzzel köszönnek meg. A Dunántúlon locsolás helyett fűzfaággal vesszőzik meg a lányokat. Mind a locsolkodás, mind a vesszőzés pogány eredetű termékenységi rítus, párosulva a víz tisztító erejével.

 

A keresztények a Húsvétot a feltámadással, a locsolkodást pedig a kereszteléssel hozták összefüggésbe. A néphit szerint a Krisztus feltámadását ujjongva ünneplő asszonyokat vízzel locsolták le a sírt őrző katonák, hogy lehűtsék őket. Egy 1545 áprilisából fennmaradt írás a lányok húsvéti fürösztéséről tesz említést. Két évszázaddal később e szokás már vödörből öntött vízre mérséklődött, s mára meglehetősen megszelídült.

 

A húsvéthoz számtalan hiedelem, babona is kapcsolódik, ezek közülük az egyik szerint ahhoz, hogy egész évben szerencsénk legyen, új ruhát kell viselnünk, a másik pedig így hangzik, ha húsvét első napján az ember hideg vízben fürdik, jó egészségre számíthat az év hátralévő részében.

 

Forrás: Rosta Erzsébet honlapja

A  néphagyományban a vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap.  Az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része.  Magyar népszokás a zöldág-hordás, más néven villôzés: (termékenységet segítô eljárás).  Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket.   A virágvasárnapot megelôzô szombaton a gyerekek barkát szedtek, a templomban megszenteltették, ennek bajelhárító szerepe volt.  Manapság is a moldvai csángók fûzfasípot fújnak,habajgatnak, ezzel “keltik fel” a tavaszt.  Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket ûzik el.  Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplôkkel helyettesítik.  Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak.  Régen nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek. Olajjal vagy vajjal fôztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket.  Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti elôírásai.   A tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdôdik.  Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak,  a hagyomány szerint Rómába mennek.   A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát.    Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik.”  E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás.   A feltámadás napja húsvétvasárnap.   A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfôi locsoláshoz tartozik.  A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkóstolják.  Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak.  Magyarország egyes vidékein e napot vízbevetô hétfônek is hívják, mert e nap a locsolás napja.  A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödörből vízzel öntözték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették.  A locsolás, az ôsi termékenységvarázslás és megtisztulás jelképe.  A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában.  Gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.  A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, és  elküldik egymásnak.  A kosárban lévő tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül.  Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettôl kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben.