A húsvét hagyományőrző szokásai között a lányok készítik a festett tojásokat, amit fiúknak adnak a locsolás után. A mai napig élő szokás, vidéken és városon is a húsvét hétfői locsolkodás, mely a fiúk feladata. A nagyobb fiúk szívesen alkalmazzák a szódásüveget, vagy vödör vizet, de általában inkább a kölnivízzel való locsolás terjedt el. Legegyszerűbb az anyuka, vagy lánytestvér kölnijét, parfümjét kölcsön venni, de ezek az erősebb illatok biztos fejfájást okoznak a meglocsolt lányoknak, ha már többféle illat keveredik rajtuk. Ha igazán jót akarunk, magunk készítsünk locsolóvizet. Először is kerítsünk egy kisebb üveget, mely pumpás permetezővel rendelkezik (ez lehet kiürült kozmetikai üvegecske, vagy flakon). Töltsük meg tiszta vízzel, tegyünk bele pár ibolya, vagy jácint virágát. Esztétikus, diszkrét illattal rendelkező locsolóvízzel látogathatjuk végig lányismerőseinket, biztos sikert aratunk náluk.

A húsvéti locsolás az ősi katarktikus rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert. A húsvéthétfő vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. Szeged vidékén pl. a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, és ott tojásrántottát készítettek, majd elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután indultak locsolni. A lányok ugyan igyekeztek elbújni, de akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték, és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak; jutalmul 8-10 hímes tojást kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz látogattak el. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. A locsolás jutalma általában festett tojás. Kedden a lányok locsolták a legényeket.

A húsvéti locsolás e módjai a két világháború között megszűntek. Orbán Balázs szerint (1869): „Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részről a megváltás, ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs, azt a kúthoz viszik és jól megfürösztik.” Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelzi, hogy várják a köszöntő locsolókat. A húsvéti locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől a vízipuskán át a szagos vízig. A dunántúli adatok főleg a húsvéti locsolás újabb, városias jellegű szódavizes, szagos vizes módjára utalnak az ismert locsolóversek kíséretében. A húsvéti locsolás köszöntő versei csekély eltérésekkel országosan ismertek, nem népi eredetűek. Szórványosan ismertek csak népiesebb köszöntőszövegek. Pl.:

Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka:
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?

A húsvéti locsolást a környező népek jelentős része is ismeri, de a vesszőzést is megtaláljuk hasonló célzattal.

Irod. (Magyar néprajzi lexikon)