Húsvét

Húsvéti szólások

15 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

ÚGY BÁNIK VELE, MINT A HÍMESTOJÁSSAL!

Akivel vagy amivel "úgy bánnak, mint a hímestojással", azzal tudvalevõen nagy kímélettel, nagyon vigyázva, szerfelett óvatosan bánnak. Eléggé gyakran hallani a szóláshasonlatunknak ezt a változatát is: "Úgy vigyáz rá, mint a hímestojásra".
Szólásunk, illetõleg ennek hímestojás eleme tudvalevõen a húsvéti locsolkodás szokásához kapcsolódik. Mind maga a húsvéti locsolás, mind pedig az, hogy a locsoló legényeket festett és mintásra karcolt vagy pedig csak egyszínûre, fõleg pirosra festett tojással ajándékozzák meg, igen régi szokás. A locsolás a hajdani pogánykori termékenységet varázsló vízbe vetésbõl, vízbe merítésbõl szelidült illatos vízzel való behintéssé. De még századunk elején (20. század) - különösen a tanyavilágban, és néhol faluhelyen is - a kútnál locsolták meg a lányokat, úgy, hogy vödörbõl öntötték rájuk a vizet.
Ugyancsak a kereszténység elõtti idõkbe nyúlik vissza az a szokás is, hogy a locsolkodóknak hímes tojást adnak ajándékba. A ma már leginkább csak ebben a kapcsolatban élõ hímes szavunk a régi "dísz, díszítmény" jelentésû hím fõnévnek, a hímez ige alapszavának a származéka. A hímet vagy írást karcolják vagy olyanféle írókával festik az elõzõleg rendszerint hagymahéjjel megpirosított tojásra, amilyen írókát a fazekasok használnak. A hímestojás-készítés olyan régi szokás hazánk területén, hogy - Móra Ferenc Szeged vidéki ásatásai nyomán - már egy hun-avar sírból is került elõ karcolt díszítésû tojáshéj.
Miért szoktak a hímestojással olyan óvatosan, olyan vigyázva bánni, hogy ebbõl szóláshasonlat alakult? Ennek vagy egyszerûen csak az a magyarázata, hogy még a közönséges tojásra is vigyázni kell, hogy el ne törjön, mennyivel inkább megérdemli az ajándékba kapott, szobadísznek is felhasználható hímestojás, hogy óvatosan bánjanak vele. Meglehet azonban az is, hogy szólásunk még abban az idõben keletkezett, amikor jelképnek tekintették a húsvéti tojást: a szaporodás, az élet szimbolumát látták benne. Ennek az emlékét õrzi az a népszokás is, amit egyes vidékeken "kokányolásnak" hívnak, és aminek az a lényege, hogy a gyermekek összeütik hímestojásaikat, hogy meglássák, kié marad épen. Akinek összetörik a húsvéti tojása, az a vesztes a játékban, és azt kicsúfolják, kinevetik társai. Érthetõ hát, ha a régi fiatalok, akik még ismerték ennek a szólásnak a babonás hiedelmekben gyökerezõ eredetét, külön jelentõséget tulajdonítottak az ajándékba kapott és a termékenységet jelképezõ hímestojásnak.

(Forrás: O. Nagy Gábor: "Mi fán terem?", Gondolat Kiadó, Budapest, 1979)

Címkék: húsvéti szólások