ButCher : Húsvéti mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, de nem ám akármilyen nyúl, különleges volt ő, hisz ő volt a húsvéti nyúl.
Mint minden évben, ebben is őrá hárult a feladat, hogy örömet szerezzen a gyerekeknek, apró-cseprő kis tárgyakat rejtsen el nekik, és persze a tojások, hisz nem lehet húsvét tojás nélkül, és ugyanúgy fordítva is. Közeledett tehát a nap mikor útra kellett kelnie és minden házat, amiben sóvárgó csemeték várták a jeles nap eljövetelét. Épp egy szerdai napnál volt nyitva a naptár – két hét kellett még az indulásig - kész lett a munkájával, örömében felkiáltott:
- Kész lettem a tojásokkal és ajándék is már szépen áll becsomagolva!
Tapsikolt a tapsifüles örömében és táncra s perdült volna, ha nem jön hozzá lélekszakadva és lihegve a nem messze lakó Barni mókus.
- Szia Húvéti Nyúl! Nagyon nagy baj van! Pocok mama és gyerkőcei kiránduláson voltak, túl a patakon. Visszafelé leszakadt a híd és most nem tudnak hazatérni, és úszni pedig sajnos nem tudnak. Én mindig is mondtam, hogy azt a hidat meg kéne már javítani, tisztára elkorhadt már, nem is csoda ha beszakadt!- sápítozott a mókus.
- - Nincs semmi baj! Vigyél oda engem, én át tudok ugrani, így áthozom őket, aztán szólunk a hódoknak a hidat illetően, hogy minél hamarabb lehessen újra átkelni.
Eközben nem is sejtették, hogy nincsenek egyedül azon a tisztáson. Először egy majd egyre több szempár leste őket, élénken figyelve minden kis részletre.
A folyónál a mókus és a füles megtalálta a szegény kis pockokat. A nyúl készséggel áthozta őket a nagy sodrású patakon és együtt örülhettek a megmenekülésnek immáron a part innenső oldalán. Persze a pocokmama nagyon hálás volt és köszönetképpen egy kis puszit nyomott a hős Húsvéti homlokára, aki nagy valószínűséggel el is pirult, de szőrétől ez nem látszott – szerencséjére. Közösen hazakísérték a kis családot és visszaindultak a nyuszi házacskája felé. Éppenséggel épséggel meg is érkeztek, de szörnyű dolog történt!
- Minden ajándék amit megcsináltam eltűnt! Hűlt helye az összesnek! Most mit csináljak? – sopánkodott teljesen kétségbeesve
- Nézd, ott, nyomok! – kiáltott fel hirtelen a mókus.
Valóban nyomok voltak a ház körül, méghozzá – kis tanakodással megvitatva – rókák nyomai. Nosza fel is kerekedtek ketten a nyomokat követve. Uzsonnára járt már az idő amikor a nyomok a feltételezett tolvajok tanyájánál véget értek. Róka Guszti és Róka Pali, a két kis csibész kölyök otthona volt ez. Csodálkozásában és felháborodottságában Húsvéti Nyúl nagyot kurjantott, mire kisvártatva előkerült a két gazfickó.
- Mégis, hogy képzeltétek, hogy ezt megússzátok!? Ellopni a gyerekek játékát nagyon csúnya dolog! – szidta őket a nyúl.
- - De mi bosszúból cselekedtünk! Ha mi nem kapunk ajándékot, akkor a világ összes gyereke se kapjon! Lehet, hogy rosszak vagyunk, de más is rossz és ők még is kapnak, mi meg nem! Amikor elmentél otthonról belopakodtunk Palival, hogy meglessük, hogy mi mit fogunk kapni, és megláttuk, hogy nekünk nem készült ajándék. Tudd meg, hogy ezért tettük!
- Tudjátok gyerekek ez nem szép dolog! És a ti ajándékotokat nem azért nem találtátok meg, mert nem készítettem nektek, hanem nektek külön csináltam és a fiókomban van mind a kettő. A bosszú viszont nem szép dolog, így azt hiszem az idei ajándékotok elmarad!
A két rosszcsont rájött már a hibájára, megbánták, de már késő volt. Késő lett volna? Nem igazán, megtettek minden tőlük telhetőt, hogy kiengeszteljék a Húsvéti Nyulat. Segítettek neki az ajándékok szállításában, az iskolában is megdicsérte őket a tanár néni. Ettől a naptól kezdve megjavultak és már többé nem okoztak bosszúságot az erdei lakosoknak.
Itt a vége fuss el véle! Aki nem hiszi el ezt a mesét járjon utána, és ha már utánajárt kap kakaót uzsonnára. Legyetek jók gyerekek!